elsö indulat nem elegendö tsak magánoson. sohult azt fel nem talalhatni a szent írásokban. hogy szolgállyad az Istent tsak azért. hogy elne kárhozál. arosz szolgának jele az. aki tsak averéstöl fél.

A jutalomnak reménsége nem volna ugy mondván tekélletes indulat, hogy ha meg válhatna aszeretettöl. másként ez az indulat haszon keresö volna, az Istent tsak azert szolgálni hogy boldogok lehesünk. meg nem egyeznék tellyeségel ezel a parantsolatal., hogy mindenek felet szeresük az Istent, és inkáb mint magunkat. Ez a reménség mindazon által, igen keresztényi remenség. mivel rend szerent a szeretettel együt vagyon és hogy az örök jutalom nem más hanem az Isten maga. Az Isten mondá ábráhamnak, én leszek ate véghetetlen jutalmad. Ezen értelem szerent. az örökké valo boldogulásnak kivánsága, igen fö ösztön arra, hogy fel ebrésze lágyságinkot, a melyben gyakorta esünk. Dávid, és tsak nem mindnyájan aszentek. a boldogságnak reménségivel bátoritották magokot. a nehézség ellen. a melyel vagyunk aszenvedéshez, mind azt, valamit itt szenvedünk, mondgya szent pál. nem hasonlithatni ahoz aditsöséghez, mely minket vár. de mind azok a szentek akor éltek ajutalomnak reménségével, minek utánna nagy jeleit adták volna szereteteknek,

A harmadik indulat. atiszta szeretet, az Isten egyedül nagy, egyedül jó. egyedül szeretetre méltó, és ötet kellene szeretnünk, ha szinte semmi jutalmat nem igérne is, igy is töltenök bé ezt a parantsolatot., hogy szeresük az Istent inkáb mint magunkot, voltak olyan szentek, kik azt a gyönyörüséget, hogy az Istenhez valo szereteteket it meg mutathassák, nagyobra betsüllötték az örömnél,

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 809)


Előző oldal | Következő oldal